Külcsín kashmir, belül is

Az nincs.

Pedig annyi minden jó dolog történik. Meg néha nem jó dolgok is, vagyis csak én hiszem azt róluk, amikről egy éjszakán keresztül azon félek hogy kitesznek az országból, aztán másnap egy telefon, és csak röhögök az egészen, mert csak a postás nem volt képes kézbesíteni egy levelet, visszaküldték a feladónak, az meg jelentette a rendőrségen, aki meg keresett engem, csak a levélben nem voltak képesek megírni hogy ugyan miért.

És van munkám is. Igazi, hivatalos, bejelentett állás. Van sok kollégám, nem közvetlenül pedig rengeteg kollégám. Hétfőtől péntekig, reggel 6-14-ig.

6 év után úgy érzem, hogy megnyugodhatok. Hogy sikerült elérnem valamit. Minden sínen van. Amikor kijöttem, nem volt semmim. Ezév májusáig nem is dolgozhattam. Szó szerint szart pucoltam. Vagy Svájcba jártam. Nagyon sok mindent átéltem, nagyon sok mélypontom volt, de végre megtaláltam azt ami nekem ideális. Még hozzá kell szoknom. Furcsa, hogy gond nélkül boldog lehetek.

Roland családja is befogadott, a szülei nagyon szeretnek, a menyükként tekintenek rám. Rolandot nem is látják egyedül, csak velem. Ha bármiféle programot szerveznek, alap dolog hogy én ott vagyok. Sőt, a programokat is velem szervezik le, én csak egyeztetem Rolanddal, ekkor és ekkor itt és itt. Én vagyok a kalendárfelelős. : ) Ő meg örül, mert neki nincs kapacitása szervezkedésre. Kiegészítjük egymást.

Járunk horgászni, biciklizni, termálba fürdeni, moziba, múzeumba, motorozni, próbálunk mindig valami újat felfedezni. Spórolunk a jövő évi nyaralásunkra. Gyönyörűen felújítottuk és berendeztük a lakásunkat.

Annyi mindent írhatnék, akár naponta is, de valahogy nincs rá igényem. Vannak barátaim, akik úgy szeretnek, ahogy és amilyen vagyok. Nem sok, de ez a kevés sokkal többet ér, mint sok felületes. Azokat leépítettem az idők során. És így miután véfgre vannak egészséges szociális kapcsolataim, nem érzem magam magányosnak, nincs rá kulonosebb késztetésem, hogy egy blogban írjam le, mutassam meg, mik történnek velem. 

Azért igyekszem. : )

Nem szerettem volna ezt a videót nálam beszúrni, megkértem Starsont, az ő blogjába jobban illik, de ő sem tette.

Talán egy kis elrettentés a sok menőnek.....

(a videó előtt van egy rövid reklám, aztán magától elindul)

Július 5.-én volt ismét az időpontom ívcserére, plussz alul is feltették. Reggel 8-kor volt időpontom, én voltam az első. Doki kb fel órás késéssel meg is érkezett. Nagyon nem érdekelte hogy mi van velem, nem kérdezett semmit, be a székbe, és már ragasztotta is az alsó breketteket. Közben egész végig az asszisztensével társalgott mindenféle szabadságolásokról, esküvőkről, estébé. Nem tudom, egy privát klinikától ennél többet várnék el. Nem kell végig a seggemet nyalnia, azt egyáltalán nem kell, de valamivel több figyelmességet megérdemelnék, ha már egy egész vagyont otthagyok a fogszabályzómért. Neki lehet hogy ez mindennapos, de nekem újdonság, és örülök minden egyes látványos változásnak, mert bizony látványosan változik. De hát ezt már tudjuk hogy nem én vagyok a kedvenc, mert forintban fizetek es nem euroban.

A másik pedig, már hetekig azon dilemmáztam, szóljak, ne szóljak, ha szólok akkor hogyan... ugyanis még volt egy 16.000 forintos nyitott számlám, amit még le kellett volna vonniuk a fogszabályzó árából. Csak ezt valahogy elfelejtették. Én meg rágódtam hogy merjek-e szólni vagy ne, máskor ha szóltam valamiért, eléggé idegesen reagáltak. De végülis szóltam. Teljesen nyugodtan megkérdeztem, hogy mi van ezzel az összeggel. Utánanézett, számolt, végül levonta. Huhh. Nem érdekel különösebben mit gondolt, az asszisztense még mondta is, hogy ő már kinyomtatta a most fizetendő számlámat. Gondoltam magamban, akkor kinyomtatod újra, minusz 16 ezer forinttal. Nem érdekel. Persze kívülről nézve szépen, mosolyogva el lett intézve a dolog.

Ezután elindultunk Tatabányára. Úgy volt először hogy Balatonfüredre megyünk, de az idő aznap nem mutatkozott olyan pancsolósnak, az előző napok sem voltak valami melegek, így maradtunk Tatabányánál. Nem vettünk pályamatricát, így Mosonmagyaróvártól az 1-esen autóztunk végig. Legalább láttunk is valamit. Ott megmutogattam Rolandnak hol laktam, hova jártam szórakozni, hol vettem zoknikat, kihez jártam fodrászhoz, hol vásároltam be, stb stb. Ettünk a kedvenc gyros-osomnál, aztán felmentünk a Turulhoz a hegyre, fényképezkedtünk, bevásároltunk a Tesco-ban, aztán jöttünk haza. Jó gyorsan elment az idő. Időközben feltűnt, hogy a drót amivel a doki alul a rugót rögzítette, kifele áll a vége, és szétszabdalta a számat.  Már nagyon ideges voltam tőle, se beszélni, se nevetni nem tudtam. Ok, akkor meglátogatjuk a dokit. Mosonmagyaróvárig vissza az 1-es autóúton, egész végig azon voltam hogy engem most biztosan elküldenek melegebb éghajlatra. Megérkeztünk, mondtam az asszisztensnek hogy mi van, megértőnek tűnt, nem tűnt egy nagy melónak, csak vissza kéne hajtani a drótot. Leültünk, időközben kijött a doki is, meglátott, kicsit ugyan elcsodálkozott, de jókedélyűnek tűnt. Erre az asszisztens be akarta küldeni a soron következő pácienst. Ami valamilyen szinten érthető is, meg nem is. Nekem fájdalmaim vannak, és nem tellene semmibe megszűntetni. Az meg kibír még egy percet a váróban. Szerencsére az orvos mondta, hogy nem, jöjjön be előbb a Fanni. Hahha, mégiscsak jófej : D. És tényleg, nem voltam bent fél percnél többet, csak átigazította a drót végét, és hello. Inenntől már jó volt. Mondta a doki még eközben, hogy mennyire gyorsan megy ez az egész, hova betette a drótot reggel, ott már egy lyuk volt délutánra. Ilyen gyorsan széttotla a fogakat. A felsőn, amin az ívet cserélte ki, meg gumit tett rá, hogy egy rést két fog között összehúzzon, eltűnt a rés. Azért még egy darabig fent lesznek. Fent egy egész fognyi lyukat kell összehúzni. Lépésről-lépésre megy ez. Most már tényleg jöttünk is hazafele, még visszavittük Roland szüleinek az autót, finom főtt sonkával kínáltak minket, én meg nem tudtam megenni, annyira fájt mindenhol. Pár napra rá elmúlt.

Majd augusztus 2.-án megyünk megint.

Végre rászántam magam hogy megcsináljam a tervezett kepet. Roland már második napja volt éjszakás, így nekiültem hogy valamivel teljen az idő. Egész hamar összehoztam, aztán még egy kicsit szárítottam, tegnap pedig felakasztottam. Jól mutat nagyon.